Emléktúra

Sajnos arra, hogy edzünk együtt, egyelőre még nincs lehetőségünk. 10 évvel ezelőtt egy kósza ötlettől vezérelve ültettünk egy fát a Naszály tetején. Emlékszem, az egyszerűnek tűnő dolog a megvalósítás szakaszában bonyolódni kezdett. Elsősorban engedélyt kellett kérnünk az erdészettől, nyilatkoznunk kellett, hogy miért szeretnénk fát ültetni az erdőben. (Most, hogy leírtam valóban fura gondolatnak tűnhetett azoknak az embereknek, akiknek mindennapjaik az erdőhöz kötődnek. Gondolom bolondnak néztek minket 🙂 ) Megkapva a zöld utat ásóval földdel, vízzel és természetesen a fával elindult csapatunk megvalósítani a kis tervünket.  Azóta 10 év telt el és még most is nagy örömmel látogatunk fel a Naszályra. Rengeteg emlék jut eszembe útközben, elmélkedem a múltban történtekről és persze a jövőről is. A mostani alkalom azt gondolom több szempontból is különleges volt. Rajtunk kívülálló okok miatt nem tudjuk gyakorolni az általunk talán mondhatom, hogy fanatikusan szeretett aikidót. A mi szuper közösségünk, ami az aikido köré csoportosul, a normál időszakban heti rendszerességgel találkozott, hogy gyakoroljunk, viccelődjünk, beszélgessünk, meghallgassuk és segítsük egymást. Ez nagyon hiányzik mindenkinek: abból gondolom, hogy napi rendszerességgel kapok hívásokat, hogy mi lesz, mikor kezdünk? Gondolataim nagy része a mostani túrán a jövő körül forgott. Arra jutottam, hogy ez is csak egy próbatétel, ettől is erősebbek leszünk, hiszen itt vagyunk és megyünk az erdőben meglátogatni a fát! A mi fánkat!